A nyílt adatok kérdése az Unió gazdasági és politikai törekvéseiben

Az „Európa 2020” az Európai Unió 2010-ben útnak indított, 10 évre szóló növekedési és foglalkoztatási stratégiája. Hét meghatározó kezdeményezése van. Ezek közül az első a digitális technológiákkal foglalkozó Európai Digitális Napirend. 101 meghatározott célja van hét úgynevezett pillér alá besorolva. Az első pillérben, digitális egységes piac, található a 3. cél, vagy cselekvési terület, a „Közadatok megnyitása az újrahasznosítás számára”. Egy másik felosztás szerint a „Tartalom és média” terület része, ezen belül is az „Adatok” csoportban található a nagy adatokkal együtt.

Hagyományosan a közadatok felhasználása a közigazgatás, a közszféra intézményeire korlátozódik. A közigazgatás, a közszféra hatalmas mennyiségű adatot hoz létre, melynek becsült piaci értéke 32 milliárd euró. Ezeknek az adatoknak az összessége az egyik leghatalmasabb információforrás Európában. A közadatok újrafelhasználásán alapuló szolgáltatások már ma is vannak, például a GPS, időjárási előrejelzések, pénzügyi és biztosítási szolgáltatások.

Az Európai Bizottság nyílt adatokkal kapcsolatos tevékenysége a közadatok (vagy kormányzati, közigazgatási adatok) újrahasznosítására összpontosít.  Azért támogatják, mert

  • a közadatok újrahasznosítása új termékeket és szolgáltatásokat jelenthet;
  • a több, nyíltan hozzáférhető adat hozzájárulhat a társadalmi problémák megoldásához;
  • a közigazgatási egységeken belül és között megosztott adatok növelik a működési hatékonyságot;
  • a nyílt adatok elősegítik az állampolgári részvételt a politikai és társadalmi életben és növelik a kormányzat átláthatóságát.

Jogi keretek

Az Európai Unió jelenleg hatályos szabályozása „Az Európai Parlament és a Tanács 2013/37/EU irányelve ( 2013. június 26. ) a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv módosításáról” című irányelven alapul. Az irányelvek nem közvetlenül részei a tagállamok szabályozásának, de minden országnak létre kell hoznia az irányelveket megvalósító jogszabályokat.

Minden olyan információ, tartalom, amely egy adott ország törvényei szerint hozzáférhető az állampolgárok (civil szervezetek stb.) számára, egyben újrahasznosítható is, azaz megosztható másokkal. Alapesetként ezért az információt előállító közigazgatási szervezet csak marginális, vagy határköltséget számolhat. Ez azt jelenti, hogy csak a másolási, hozzáférhetőségi  költségeket lehet felszámítani. Tehát például egy országos térkép esetén csak a lemásolás (digitális termékek esetén igazán minimális) költségét lehet felszámolni a  térkép előállításának tényleges költségétől függetlenül. Kivételek természetesen vannak.

Az irányelvek hatásköre kiterjed meghatározott kulturális intézményekre is: könyvtárak (beleértve egyetemi könyvtárak), múzeumok és levéltárak. De rájuk más szabályok vonatkoznak: esetükben az újrahasznosítás nem általános jog. Ezen a területen a költségek tükrözhetik a teljes költségeket, beleértve az ésszerű hasznot is. A kulturális intézmények, ha szükséges, a digitalizációs projektumok biztosítása érdekében köthetnek kizárólagos szerződéseket az újrahasznosítókkal (akik digitalizálnak kizárólagos jogot kaphatnak). Az újrahasznosításért felszámított költségeknek, valamint a jogi kereteknek átláthatóaknak kell lenniük.

Végül az irányelv felszólítja a tagállamokat, hogy minél több dokumentumot tegyenek elérhetővé nyílt szabványokon alapuló és gépileg olvasható formátumban.

Hivatkozások

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/98/EK irányelve (2003. november 17.) a közszféra információinak további felhasználásáról

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Nyílt adatok– az innováció, a növekedés és az átlátható kormányzás mozgatórugói /* COM/2011/0882 végleges */

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Úton a prosperáló adatközpontú gazdaság felé /* COM/2014/0442 final */